procterstreetfurniture.co.uk
Első vagyok: elvben a Waldorf-módszer gyönyörű, de sajnos jóléti államokban működik. Ahol mindenki fizet, és így szépen van pénze a sulinak. A valóság itt azonban elég rút: a szülők nem fizetnek, a sulinak kintlévőségei vannak valójában, amikkel nem rendelkezik. Ez meglátszik a sulik állapotán, felszereltségén. De ez még nem minden: sajnos ez az állapot oda vezetett, hogy a hiányzó pénz miatt mindenkit felvesznek a suliba. Ez azért baj, mert a módszer alapköve az, hogy egy osztályközösségben szigorúan limitálni kell a tanulási problémákkal rendelkező gyerekek számát. Ez viszont így nem tartható. Van olyan osztály, ahol a 15 gyerekből 13 küzd valamilyen gonddal. Lassú tanulás, hiperaktivitás, autizmus, stb. A közösség egy állatkertre hasonlít, ahol minden zajlik, csak oktatás nem. Egész napos éneklés, játék az még megy is, de tanítani nem igazán lehet. Ugyanakkor a módszer úgy rendelkezik, a tanárok nem tekintélyek a gyerekek felett, hanem haver, vagy anyafigura. Ebből jön a sok irányíthatatlan, megvadult, elszabadult gyerek, akik összevissza szökdösnek (kollégáim odajáró gyerekeiről is beszélek most).
A sok problémás gyerek közt elsikkadnak az egészségesek. Míg ott voltam, gazdaságisok váltották egymást, a rendetlen pénz- és adóügyek kiverték a biztosítékot, rémsztorikat nem mesélnék erről... Soha nem íratnám ide a gyerekem. ha annyira tehetséges, vagy művészetet szeretnék neki taníttatni, inkább pluszfoglalkozásokra hordanám. Papíron szép és jó, a valóságban nem működik.