procterstreetfurniture.co.uk
- Nem leszünk a rabszolgái tovább! - visította a főpatkány egy zsírosbödön tetejéről. - Követeljük a szabadságunkat, és a jogainkat. - És a patkányok elhatározták, hogy harcot kezdenek az ember ellen. Az ember minderről nem tudott semmit. Haragját hamar elfeledte, vett más ünneplő csizmát magának, és nem törődött a patkányokkal tovább. Pedig akkor már rengeteg sokan voltak. Megették a pincében az összes veteményt, a kamarában az összes lisztet, és az összes sajtot, sőt már a szalonnát is rágni kezdték, pedig tudták, hogy az az ember legféltettebb kincse, amiből még a kutyájának sem ad. Az ember, mikor ezt észrevette, fogta a megmaradt szalonnát, rúdra kötőzte, s a rudat a dróttal felakasztotta a gerendára. Ebből lett aztán csak igazán nagy felháborodás a patkányok kőzött. - Szemtelenség, gyalázat! - kiabálták, mikor rájöttek, hogy nem férkőzhetnek hozzá. - Elrabolja az élelmünket, kifoszt, kizsákmányol! Nem tűrjük tovább! - És fellázadtak. - Mienk a ház - hirdették ki maguk között -, mienk is volt örökké, csak megtűrtük benne az embert, amíg jól viselte magát!
Wass Albert: Tavak könyve - 07 A veszekedő madár | Hangoskönyvek, Hangoskönyv, Könyvek
R�lam hiszik, hogy v�gtelen a kincsem: pedig �rzem, tudom, hogy semmim sincsen: mindenkinek ad�sa maradok. Mert szeretetben, hitben �s rem�nyben a koldusn�l is koldusabb vagyok. F�nt a hegyekben, ahol �lt�nk, m�kust fogott egyszer egy sz�n�get�. Ketrecet is csin�lt hozz�, faketrecet. �gy hozta el nekem. Kicsi voltam m�g akkor, nem tudtam, mit jelent a ketrec. Nagyap�m mondotta meg, aki juh�sz volt a legel�k�n. A ketrec, mondotta, elz�rja a teremt�nyt az Istent�l. Elz�rja t�le az �letet. A napot, a szelet, a f�kat, az eg�sz vil�got. Aki ketrecben �l, az olyan, mintha nem is �lne. Vagy m�g rosszabb ann�l. A ketrec az �rd�g tal�lm�nya, mondotta nagyap�m. �s �n kiengedtem a m�kust m�g azon a napon, amelyen a sz�n�get� hozta. A vil�g tele van olyan dolgokkal, amelyeket nem �rthet�nk, nem tudhatunk. Ez�rt nem szabad soha azt mondani valakir�l, hogy ez ilyen vagy olyan ember, mert ezt �s ezt csin�lta. Nem, ezt nem szabad mondani soha. Mert nem lehet tudni, mi mozgatja az embereket. Mi az, ami ide vagy amoda l�ki... Valami t�rt�nik, �s az eg�sz elfordul erre vagy arra.
S arra gondolva, hogy majd akik az el�ltetett fa gy�m�lcs�b�l esznek s �rny�k�ban j�rnak, lesz�retelik a k�zdelmek �r�t, amit �seik v�vtak a vil�ggal. �gy van ez, gondolta, egy-egy nemzed�k �ltet, f�t, eszm�t, gondolatot, hogy sok nemzed�knek ne legyen gondja ezzel. Hogy aki azut�n j�n, k�szen kapjon otthont, haz�t, �rny�kos kertet, term� gy�m�lcs�st. S �gy vegye ezt, mint term�szetes dolgot. Az �let aj�nd�k�t, mely ingyen val� s a sz�ps�g��rt cser�be mit se k�v�n. M�g annyit se, hogy gondtalan perc�ben aki a kertet n�zi s a k�l�nb�z� f�kban gy�ny�rk�dik, arra gondoljon: milyen is lehetett az �lete annak, aki ezt a dombot kop�ran lelte s mit �rezhetett, mikor be�ltette f�kkal. F�kkal, melyekr�l tudta, hogy t�l�lik �t s a r�gyekre akasztott gondolatot f�lemelik magasra s �tmentik k�s� nemzed�keknek. A legnagyobb �r�ks�g, amit adni lehet az ut�dnak, az otthon. Egy h�z, ak�rmilyen h�z. De amelyiknek fal�t agg�d�s, szeretet, gondoskod�s s a j�vend�k bizakod� hite emelte f�l. �s f�k. Amiket nem az�rt �ltetett valaki, hogy hasznukat l�ssa.