procterstreetfurniture.co.uk
Kincsem A legismertebb magyar versenyló történetét feldolgozó alkotásban minden van, amire a néző vágyhat: szerelem, intrika, kaland. A cselekmény főszereplője Blaskovich Ernő, aki mindenét elvesztette a szabadságharc után. Céltalan, kicsapongó életet él, ám egy nap megjelenik élete nagy lehetősége, Kincsem… Szöveg: F. R. Fotó: Youtube
A regény egy romániai iskolás gyerek, Dzsátá szemszögéből meséli el apja elvesztését és a felnőtté válás folyamatát a Ceaușescu-diktatúra legreménytelenebb éveiben, egyben betekintést nyújtva a totális hatalom hétköznapi mechanizmusaiba, illetve a kultúrák, vallások, nemzetiségek együttélésébe. Bár a kötet önmeghatározása szerint regény, akárcsak a Sinistra körzet ben, a tizennyolc fejezet sorrendje lényegében – az első és az utolsó kivételével – változtatható, és ezt javarészt A fehér király filmszerű jelenetezése teszi lehetővé. Amennyiben ragaszkodunk az egymásra következő fejezetek sorrendben történő olvasásához, akkor az antikommunista apa letartóztatásától és a Duna-csatornához való elhurcolásától a kommunista nagyapa temetéséig tartó epizódokkal szembesülünk Dzsátá életéből, amelyek az iskola és a család – a pártállam által szabályozott – tereiben a gyermeklét maga mögött hagyásának a tapasztalatát érintik. A gyermekkorból a felnőttkorba történő átmenetben sajátos szerepet tölt be az apa hiánya, amely beindítja a helyettesítések játékát a szövegben.
Komoran szépséges regény – Dragomán György A fehér király című regényének amerikai kritikai fogadtatásából Az Élet és Irodalom az amerikai kritikákat szemlézte Dragomán György: The White King. Angolra fordította Paul Olchváry. Houghton Mifflin, 2008. 263 oldal, 24 dollár Az Amerikában magabiztosan debütáló Dragomán... Kertész Imre Köves Gyurijának utóda: Dzsátá – Dragomán György A fehér király című regényének német nyelvű kritikáiból Az Élet és Irodalom a Fehér Király német kritikáit szemlézte Dragomán György: A fehér király. Németre fordította Kornitzer László. Suhrkamp Kiadó, Frankfurt a. M. 2008, 209 oldal, 20, 40 euro... Rendhagyó történet a felnőtté válásról – Dragomán György A fehér király című regényének angol fogadtatásából Az Élet és Irodalom A fehér király angol kritikáit szemlézte Dragomán György: The White King. Doubleday, 2008. 320 oldal. 14. 99 Ł. Dragomán ebben a... Kardos András: Picsafüst forrás: Litera Dragomán György: A fehér király, Magvető, 2005 2008. 02. 10. "Ismeretes, volt egyszer egy sakkozóautomata, mely úgy volt megszerkesztve, hogy bármilyen lépésre megfelelő ellenlépéssel válaszolt, s biztosan... Kálmán Gábor a Fehér Királyról a Könyvesblogon Forrás: Könyvesblog A fehér király sajátos szerkezetű könyv.
De ezek a részek csak akkor tudnának működni, ha fojtogató – vagy legalább bármilyen – atmoszférájuk lenne, de nincsen. Egy részükből a sztori áll össze – például a családtörténet –, más részük a diktatúra mibenlétén szörnyülködik erőtlenül, megint másoknak viszont később semmi jelentőségük nem lesz. És végül úgy tűnik, mintha mégis csak a cselekmény előrehaladása lett volna fontos: hogy az anya megpróbálja visszaszerezni az elhurcolt apát, de nem jár sikerrel, aztán még egyszer láthatja, mindhiába. De ez mint történet sovány, és nem is fut ki sehová, vagy ahová kifut, annak nem nagyon van értelme. Véget ér a film, és semmit nem tudtunk meg semmiről, csak azt, hogy a diktatúra rossz. Meg az is, ha valakinek a kemény fiúk ellopják a labdáját. És közben olyan idegesítően dilettáns hibák is borzolják a kedélyeket, mint hogy a legegyszerűbb CGI-trükkök is olyan bénák, mintha Paintbrush-sal rajzolta volna őket egy elütött béka: még egy nagy bronzszobrot se voltak képesek úgy egy hegy tetejére fotosoppolni, hogy ne legyen kábé annyira természetes, mint ha Spongyabob lakását rajzolták volna oda.
Magyar Narancs, (2005. aug. 25. ) Komoran szépséges regény – Dragomán György A fehér király című regényének amerikai kritikai fogadtatásából. (Hozzáférés: 2018. szept. 16. )
És a szeretteink szemében inkább legyünk árulók, mint holtak.. hogy tudunk úgy tükörbe nézni? Nehéz kérdés…. Minden esetre ha abban a rohadt diktatúrában élnék, amiben a film játszódik, és nem lenne családom, valószínűleg bemutatnám a középső ujjamat, és várnám a fejembe a golyót…ha már nem lennék épp egy büntetőtáborban, vagy a föld alatt…. mi lenne, ha lenne családom??? Ha nem láttátok a filmet (gyorsan pótoljátok be!!! ) nem biztos hogy megértettétek lelkelmém zavaros katyvaszait, és ha láttátok, még akkor sem biztos, de azért jól esett leírni….
Djatának és az anyjának (a szenzációs Agyness Deyn) tehát ebben a mozgalmi filmes falanszterben kell túlélnie - de nem azt túlélnie, hiszen remény a rendszertől való megszabadulásra nincs. Ennek reményét már a film elején elveszik tőle, mikor az apjának nyoma vész. Ezzel Djata egész élete alaphangot kap, saját életének bizonytalanságának, a pusztulás lehetőségének mindenkori halk zúgását. Djata személyiségének filmbéli fejlődése egyrészt ébredés: politikai szempontból, illetve a világ valódi természetére való ráeszmélés. Az ártatlanság a reménnyel együtt hal meg benne ebben a kíméletlen filmben, és mikor az egyéni megváltás lehetősége pislákolni kezd, az sem lesz hosszú távú. Sajnos a forgatókönyv a legfontosabb helyeken bukja el annak lehetőségét, hogy valami valóban maradandót mondjon, a történetszálak elvarrása, hatásos befejezése nem igazán megy. A szereplőgárda meggyőzően alakít. Allchurch némi nehézségek árán, de elviszi a hátán a filmet. Agyness Deyn elképesztően, már már katartikusan jó.
Eredetileg a Mozgó Világban jelent meg.
És például, hogy hová lett az a bizonyos fehér király, az az ellopott sakkfigura egy filmből, aminek A fehér király a címe. Na, hát nagyjából ennyire értő adaptáció ez a film. Hogy még a címét is elfelejtették megmagyarázni, pedig egyébként még sakktábla is szerepel a filmben, kétszer is, szóval még lehetőség is lett volna rá, ha a készítők értették volna, miért lehet ez fontos. De nem, és tényleg olyan az egész film, mintha a rendezők csak annyit tartottak volna fontosnak az egészből, hogy a diktatúra, az bizony nem egy karneváli mulatság, és erre a nagy felfedezésre úgy rácsodálkoztak, mint egy egész kiskorában a lakópark és az elit magánóvoda között ingázó kisgyerek a Szigony utcai lakótelepre. Ami szívük joga, csak így nehéz elképzelni azt a közönséget, akit letaglóz a film. Mármint azokon kívül, akik tényleg egész életükben nem olvastak még diktatúráról, nem láttak még filmet diktatúráról, és jobb esetben nem is nagyon hallottak még diktatúráról, de azért vannak már annyi idősek, hogy nem küldik vissza őket anyukájuk szoknyája mögé a mozipénztártól.