procterstreetfurniture.co.uk
Nem véletlenül egy pop-art kiállítás és Andy Warhol dupla Elvis-e a jelenet központja, mely a film csavarára is utal. A spoiler (Ezt a bekezdést csak akkor olvasd el, ha láttad a filmet! ) Nagy doppelgänger és pszichothriller rajongó révén imádtam azt a csavart, hogy vajon Ruben és Kowalski féltestvérek vagy Ruben skizofrén? A filmen szépen végigvonulnak az utalások mindkét verzióra, bár a zárókép inkább az utóbbit sugallja jobban. Ilyen szempontból a Ruben Brandt nemcsak egy látványfilm, a történetet sem aprózták el az alkotók és jó mélyre nyúltak a pszichológiai thrillerek ötlettárában. Ezért szuper az a csavar is, hogy Ruben apja rajzfilmek képkockái közé tett festményekről fotót, ezzel befolyásolva fia tudatalattiját, ami később Ruben rémálmait is okozza. A Ruben Brandt egyszerűen hemzseg a filmes és animációs önreflexiótól, alig várom már hatodszor is megnézni, hogy újabb utalásokat vegyek észre. A Ruben Brandt, a gyűjtő egy kimeríthetetlen film, ami mellett nem lehet közömbösen elmenni, és amiben többszöri megnézés után is találunk újabbnál újabb utalásokat és fejtegetni valót.
Kevesen tennének meg ilyesmit a pszichológusukért, és nem is minden alakról tudunk meg annyit, hogy ez hihető legyen, de miért is ne? Vagyis hadd szóljon a nóta, induljon a látványos rablássorozat, illetve a hasonlóan látványos meneküléssorozat, hiszen hőseink nyomában nem csak a rendőrség és a titokzatos magánynyomozó, Kowalski (Makranczi Zalán) jár – hát ez nem tisztára olyan név, mint a Grabowski a Macskafogóból? -, hanem a fél világ maffiózói is, hogy begyűjtsék a nyomravezetői díjat és lenyúlják a képeket. És ha ebből nem is minden működik zökkenőmentesen – ne feledjük, Kristićnek eddig gyakorlatilag köze sem volt a nagyjátékfilmekhez -, és nem kap minden karakter elég hátteret vagy egyáltalán, tennivalót - ilyen maga a címszereplő is -, ezért kárpótol minket a hibátlan tempó és persze a látvány. Ami minden túlzás nélkül bravúros, és ami elegyíti a köznapi és fantázia szülte formákat, ahol az utolsó kétarcú, négyszemű háttérszereplő is önálló festmény lehetne, és ahol az utalások és a megidézett művek új jelentést kapnak.
Az előző félév sikeréből kiindulva az Uránia Nemzeti Filmszínház októbertől ingyenes vetítések keretében 10 alkalommal ismét műsorra tűzi Milorad Krstić rendező alkotását. Az animációs filmben található művészeti utalások feldolgozásához segítséget nyújt az oldal, amely művészeti kódfejtésre hívja a fiatalokat. A filmben Milorad Krstić rendező által újraértelmezett több mint 300 művészeti alkotásról és azok eredetijeiről hét kategóriába osztva – festmények, szobrok, filmek, dizájn, építészet, zene, cirkuszművészet – izgalmas tényeket és ismereteket közöl, amelyek segítségével nemcsak a Ruben Brandt, a gyűjtő című filmet lehet jobban érteni, de a diákok kíváncsiságát is fel lehet kelteni a művészet iránt. Milorad Krstić elmondta: nagy kihívás volt számára úgy elkészíteni a több mint 300 híres festményt, épületet, tárgyat szerepeltető másfél órás filmet, hogy az piacképes is legyen, és élvezhető módon, izgalmasan mutassa be a művészetet még azok számára is, akik nem ismerik a filmben feltűnő műalkotásokat.
Az előző félévben csaknem 2700 középiskolás látta díjmentesen a Ruben Brandt, a gyűjtőt az Uránia Nemzeti Filmszínházban az Emberi Erőforrások Minisztériuma által támogatott, "Enjoy Art! " mottóval fémjelzett program keretében – írták a közleményben. (MTI)
A filmet június óta vetítik itthon, a novemberi bemutató előtt pedig ötször is megnéztem és mindegyik vetítés nem hogy teltházas volt, de még a földön is ültek, és ahogy követtem, a többi esemény is hasonlóan magas nézőszámmal ment. Egy-két kritikától eltekintve nagyon pozitívan fogadta a hazai sajtó, a külföldi szaklapok pedig teljesen odavoltak a Ruben Brandt -ért (nem hiába tartják esélyesnek Oscar-jelölésre), ezért még egy kritika helyett inkább összeszedtem miért tetszik nagyon a film és mi az, amiben hiányérzetem van. Nem elitista Egy szerzői animáció, legyen az rövid vagy egészestés, nagyon könnyen belecsúszhat abba a hibába, hogy a rendező nincs tekintettel a közönségre, és stílusa és gondolatai úgy leuralják a filmet, hogy az a néző számára értelmezhetetlen és befogadhatatlan lesz. A Ruben Brandt elsőre azért is tűnt merész vállalkozásnak, mert nemcsak Krstic megalkuvást nem ismerő szürrealista stílusa vonul végig az egész filmen, hanem a teljes művészettörténetből (festészet, szobrászat, film, irodalom, stb. )
Többrétű, nemzetközi és mégis egy igényes magyar alkotás. Hozzászólások hozzászólás
Olyan mese, ami – ha csak egy pillanat erejéig is, de – saját tárgyát, sőt, saját magát is górcső alá veszi, és ha kell, iróniával restaurálja azt (nem kis derültséget keltett a nézőtéren, amikor a közönség szeme láttára, "nyílt színen" loptak el egy festményt, mondván, hogy az aktus egy "művészperformansz" része)? Olyan mese, ami tudja, hogy a legbrilliánsabb csapda (elnézést) mindig a saját fejünkben leselkedik ránk? Nos, a Ruben Brandt ilyen film. Meg olyan film is, ami – és ez talán a legnagyobb fegyverténye – érthető nyelven beszél olyasmiről, amit többségünk teljes mértékben távolinak, érthetetlennek vél. A tömegesen megjelenő popkulturális utalások, az egyszerű, de izgalmas történet, az akció- és a horrorba illő álomjelenetekkel irdalt frappáns forgatókönyv és a fantasztikus szinkronszínészi alakítások (elsősorban Kamarás Iván, de Makranczi Zalán és Hámori Gabriella is átlagon felülit produkált) megkönnyítik, hogy a néző egy szempillantás alatt otthon érezze magát a nagy múzeumok, kiállítóterek, rámák, perspektívák és ábrázolásmódok között.