procterstreetfurniture.co.uk
Több művéből készült film és tévéfilm. A Húsz óra (1965) és Az ötödik pecsét (1975) Fábry Zoltán rendezésében nemzetközi sikert is aratott. Filmre vitték az Éjszaka, A Müller család halála és a Kicsik és nagyok című munkáit is. Művei huszonhárom nyelven jelentek meg, de a filmfeldolgozások révén eljutottak a világ minden részébe. Sánta Ferenc 1956-ban és 1964-ben megkapta a József Attila-díjat, 1970-ben Monte-Carlóban az Arany Nimfa Díjat (a Halálnak halála tévéfilm forgatókönyvéért), 1973-ban Kossuth-díjjal tüntették ki, 1993-ban megkapta a Magyar Köztársasági Érdemrend Tisztikeresztjét, 2004-ben a Magyar Művészetért Díjat és a Hazám-díjat, 2007-ben pedig a Magyar Köztársasági Érdemrend Középkeresztjét. A 2008. június 6-án elhunyt Sánta Ferenc 1979—80-ban aktív szerepet vállalt a Bethlen Gábor Alapítvány létrehozásában, jeles művész patronálók megnyerésében. Részt vett a Lakiteleki Találkozón és az MDF megalakításában, s mindvégig hűséges támogatója maradt a magyarság esélyeit segítő társadalmi mozgalmak működésének.
Elhunyt Sánta Ferenc író 81 éves korában. A művész 1973-ban kapott Kossuth-díjat, 2007-ben pedig a köztársasági érdemrend középkeresztjét. Temetéséről később ad tájékoztatást a Magyar Írószövetség. Sánta Ferenc 1927. szeptember 4-én született Brassóban, egy székely szegényparaszt és egy likőrgyári munkásnő harmadik gyermekeként. A család gyakran költözött, Sepsibikkszád, Marosvásárhely és Kolozsvár voltak Sánta gyermekkorának állomásai. A II. világháború Debrecenbe sodorta, ahol a református kollégium diákja lett, de kicsapását megelőzve önként távozott. Alig húszévesen megnősült, négy fia született. A család fenntartása érdekében előbb bányászkodott, majd az ötvenes évek elején a kispesti traktorgyár, később a Ganz Daru- és Hajógyár betanított munkása lett. 1958-tól az MTA Irodalomtudományi Intézetének munkatársa volt, 1968 óta írói munkásságából élt. 1954-ben egy irodalmi esten Szabó Pál figyelt fel a magyar falu gondjáról-bajáról beszámoló fiatalemberre, és írást kért tőle. Sánta először húzódozott, aztán elküldte még 1952-ben írott Sokan voltunk című novelláját, amely 1954 márciusában az Irodalmi Újság hasábjain megjelent.